2.Fejezet: Tudatlanság

Már az ágyamban feküdtem, de nem jött álom a szememre...Jason járt a fejemben...

Kedves, mégis titokzatos és...Ezek mellett be kell, hogy valljam...Jóképű...

Kmásztam az ágyból, egy nagy sóhaj kíséretében, megigazítottam a felgyűrődött selyem hálóingemet, majd az ablakhoz léptem...

Erdélyből jött...Pont mint én...Mégis...Olyan különös...Mármint...Jó értelemben, csak...Ő olyan más, mint a többi alattvalóm.Annyival...Jobb és...Úgy érzem...Na neem...Az nem lehet...Valójában többet éreznék iránta?!Nem...Azt nem szabad...

Felvettem a fekete selyemköntösömet, majd lementem a márvány lépcsőn, ki a rózsakertbe...Jó itt lenni és csak gondolkozni...

Leültem a árvány padra és bámultam a csillagos eget.

-Úrnőm...Mit keres itt kint, ilyenkor?!-Hallottam meg egy hangot mögüllem.Megfordultam...

-Áh...Szervusz, Adam!-Mosolyogtam a nagydarab vámpírra, aki leült mellém a padra.-Csak...Gondolkozom...Nem tudok aludni.És Te?!

-Gondoltam...Sétálok egyet.-Vont vállat.-Mielőtt még én is...Nyugovóra térek.Veszélyes önnek tt kint, ilyenkor...-Mutatott a holdra.

-Hagyjuk ezt az...Önözést...Csak simán Alina...Vagy Ali...-Mosolyodtam el.-Elég hallgatnom ezt nap közben.

-Oké...Akkor...Alina...-Mosolygott rám.

-Egyébként meg...Ezt komolyan egy olyan vámpírnak mondod, akinek végtelen sok képessége van?!-Nevettem fel.-Nem kell azért úgy féltened...És amúgy...Ha jól tudom a birtok védve van.

-Igen, ez igaz...-Bólintott.-Csak...A farkasok...-Mondta tétován...Oké...Ő most hazudik.Ez tuti!!!Aztán használtam a gondolatolvasó képességem...Csak Jason járt a fejében...

-Aha, szóval...A Jason farkasok...-Mosolyodtam el.-

-Oh...Gondolatolvasás...-Húzta el a száját.

-Mi a vélemnyed róla?-Kérdeztem.

-Hát...Tűrhető...De magunk között, mármint nem előtted...Hallgatag és...Semleges.Még egyszer sem láttam viszont mosolyogni, vagy nevetni...Na ilyenkor bizarr.-Mondta.-És neked?

-Kedves...Amennyit megismertem belőle.És...Hűséges típusnak néz ki...-Vontam vállat.-Plusz még olyan...Lázadó feeling-ű...

-Hát...Nem tudom, hogy a gondolatolvasást használtad-e nála, de Livia azt mondta, hogy az érzelmei...Szóval...Boldogság, félelem és...Szerelem mértékű szeretet.Derek meg azt mondta, hogy a gondolatai egy ember...Vagyis vámpír körül forognak: Alina Moon.-Pillantott rám.

-Ugyan már!-Legyintettem.-Csak azért mert a királynője vagyok...

-Mi ezt nem így látjuk, Alina...-Sóhajtott Adam.-Jason más, mint mi...Érzelmileg is.-Mondta, majd felállt.-További szép estét!-Mondta, majd elment...

Én is felálltam és vissza sétáltam a szobámba.

Levettem a köntösömet és leültem az ágyam szélére.

-Valóban így lenne?Jason...Ezt érezné irántam?!Nem...Az lehetetlen...Csak azért érez így, mert...Mert a királynője vagyok...Igen.Ez az egyetlen ésszerű magyarázat a viselkedésére, az érzelmeire...

Lefeküdtem az ágyba, majd felcsúsztam, a hátamat pedig megtámasztottam az ágykeretbe.

-Vagy...Liv-nek, Ad-nek és D-nek van igaza?!Tényleg...szerelmes belém Jason?!Alig...Három óra alatt?!Ez olyan lehetetlenül hangzik...De ha vannak vámpírok, vérfarkasok, likanok...Akkor...Ez miért ne lehetne igaz?!

Ismét a holdra bámultam...

-Segíts nekem...-Suttogtam.-Mondd meg a helyes választ!Mutass utat!Kérlek...

Majd lecsúsztam, az oldalamra fordultam és a nyakamig húztam a takarót.

Így gondolkoztam tovább, mígnem elnyomott az álom.Amit megváltásnak éreztem...

De még sem volt az.Különös álmom volt...

A folyó partján ülök egy fehér ruhában...Csak nézem a kék, kristálytiszta vizet...Aztán kezemet az ölembe akarom tenni, de valami nem engedi...Oda pillantok és nagy, kerek hasam van...Várandós vagyok?!Aztán a vízből elő bukkan Jason...Kijön a partra és mosolyogva tart felém...Vagyis...Felénk...

Leül mellém és megcsókol.Majd megsimogatja a pocakom...

-Minden rendben?-Kérdezte, miközben hátra dőlt.

-Igen, persze...-Feleltem mosolyogva, majd én is hátra dőltem és a karjaiba fészkeltem magam...

Aztán csak feküdtünk ott, azon a piros-fehér kockás takarón és a felhőket néztük.

Aztán megváltozott a helyszín...Már itt a kastélyban voltam...Körülöttem egy kislány szaladgál és csak ezt hajtogatja:

-Mama!Mama!Kérek még enni!-Aztán felnéz rám én meg szinte...Megremegek a szemeitől, amik...Olyan zöldek, akár a smaragd...

Aztán felébredtem...Verejtékeztem és ziháltam...De miért?!Ez az álom nem is volt olyan rossz...Habár ez elég betegesen hangzik, hogy...Még egy napja sem ismerem Jason-t, de már a családomat tervezem vele...Huh...Ez azért durva volt...

1.Fejezet: A Vacsora

Miközben a ruhámat választottam ki a mai közös vacsoránkra, amit Livia, Adam, Derek, én és egy titokzatos...Új srác töltünk el, eszembe jutott, hogy egy hónap múlva itt a koronázási bálom...Amin hivatalosan is én leszek a királynő...

Végül egy fekete szoknyát, egy fél vállas fekete és arany-barna felsőt választottam ki, hozzá egy fekete magassarkút.

Kiegészítőnek a fekete-barna karkötőmet és a fekete rózsás gyűrűmet vettem fel.Még egy-két fújás az egyik kedvenc parfümömből, aztán kész is...

Elindultam a "vacsora terem" felé...

Belépve meglepetten vettem észre, hogy nincs itt senki...Na jó...Mondjuk még volt tíz perc a vacsoráig...

Aztán megjelentek a szolgák.Amikor megpillantottak meghajoltak, majd az engedélyemre neki láttak megteríteni.Én meg kimentem az erkélyre...

Mélyet szippantottam az éjszakai levegőből...

Telihold volt...Még szerencse, hogy megdupláztam a farkasok őrségét...Nem lenne jó, ha...Kiszabadulnának azok a dögök...

Mivel én vagyok/leszek a vámpírok királynője hatalmam és képességem van.Én parancsolok a világ összes vámpírjának, s a farkasokat, azaz a...vérfarkasokat befogjuk...Nappal ők emberek, de teliholdkor két lábon járó szörnyetegekké, gyilkosokká válnak...De keresztezésre jók...Ezalatt azt értem, hogy létre hoztunk egy olyan fajt, ami eddig ismeretlen volt.A vámpír-vérfarkas keverékét...A Likan-t...Ők nem tudnak vissza változni emberi alakjukba és nagyon erősek...Egy-két példány még az egyik legjobb harcosom és egyben testőröm, Adam erejét is fölül múlta...Így kellett Derek segítsége is, hogy a fenevadat megöljék...Egy ilyen erős példány túlon túl veszélyes...

Aztán itt vannak a képességek...Nekem a világon létező összes vámpír képessége meg van...Többek között a jövőbe látás, érzelmi manipuláció, gondolatolvasás, fagyasztás, teleport, s a többi...

Aztán nyílt a kapu...És egy fekete lovas hintó hajtott be, majd megállt a kastélyom bejárata előtt...Hátat fordítottam és bementem a már készen álló terembe...

Leültem az asztal végében lévő trón szerű székre, épp ekkor nyílt ki az ajtó...

Derek, Livia és Adam lépett be...Mind oda jöttek mellém, kezet csókoltak, meghajoltak és elmondták az esküt...

"Életemet, létemet áldozom kegyes uralkodómért, múljon bármin is mellette állok, szeretem, becsülöm, tisztelem!"

Majd leültek a helyükre...

És ismét nyílt az ajtó...Egy fekete, csuklyás alak épett be.Derek, Livia és Adam ugrásra készen állva várták a parancsomat.

-Te...Biztos Jason vagy...Az új testőr...-Mondtam rá pillantva.-Üdvözöllek a kastélyomban!Érezd magad otthon, foglalj helyet!

-Üdv, Királynőm!-Vette le a csuklyáját, majd meghajolt.-Köszönöm a kedves fogadtatást...-Mondta, majd leült Derek mellé...

-Nos...Livia, Derek, Adam!-Szólítottam őket.-Ti még bizonyára nem tudjátok...Jason az új testőröm.Marcus helyét foglalja el...

-Úrnőm...Még maga is mondta, hogy a...Bátyját nem lehet...-Harapta félbe a mondatot Livia.

-Változnak az idők...Livia...-Mondtam, majd szó nélkül intettem a szolgáknak, akik serlegekben vért hoztak nekünk, a többi meg az ételt...-Jó étvágyat!-Mondtam, majd hozzá látott mindenki...

-Nos...Jason, Te honnan is jöttél?-Dőltem hátra a vacsorám végeztével, majd belekortyoltam az "italomba".

-Erdélyből...-Felelte.

-Hm...Erdély...Úgy tudom ott eléggé...Elszaporodtak a vérfarkasok.-Mondtam.

-Igen...Gróf Vladislaus Dracula halála óta a korcsok megjelentek...Kedvükre írtják a falukat, amikből a fent maradt vámpírok táplálkoztak...-Bólintott.

-Ez sajnálatos hír...-Tettem le a serleget.-És...Mit tettek a vámpírok?-Érdeklődtem.

-Reménykedtek...-Sóhajtott Jason.-Az ottani kutyák...Erősebbek mint bárhol...Nem tudni miért...-Mondta.-Az ottani...Nemesi ház, a Denali család...Adott ugyan néhány katonát, de...Semmire sem mentünk...Azok a korcsok...Megölték mindet.

Adam...-Pillantottam az említettre.-Hány katonánk van kéznél?

-Százat adhatunk maximum...A többire szükség van a farkasainknál, a likanoknál, a birtok és a város őrzésénél és esetleg ha szükség van rájuk védelemben.-Felelte a férfi.

-Azt a százat küldjétek Erdélybe...Írtsák ki a dögöket!-Adtam ki a parancsot.

-Köszönjük, Királynőm...-Biccentett Jason.

-Nem akarom, hogy több vámpír hulljon el értelmetlenül...Garantáltan a legjobban kiképzett harcosok ölik le azokat a fenevadakat...Ki vannak képezve ilyen téren...-Feleltem.-Adam...Néhány példányt, ha kell...Hozzanak haza...Jól jönnek majd ha szükséges...Hátha erősebb Likan-t képesek teremteni, így nő a palota nappali védelmének erelye.

-Igen...-Bólintott, majd magához intette az egyik katonáját és elmondta a parancsot.Aztán folytattuk tovább a társalgást...

Porológus

-Kérem, Fenséges Úrnőm!Nem volt más választásom!!!-Rimánkodott a vámpír férfi.

-Ezt már sokszor hallottam!-Dőltem hátra.-Adam, Derek és...Liv...Intézzétek el!-Intettem, majd felálltam és elindultam az ajtó felé.

Utam a térden álló vámpír mellett haladt el és amikor mellé értem már tudtam mit akar...Villám sebességgel ugrott fel és fordult felém, hogy megöljön, de mivel az egyik képességemnek köszönhetően láttam a gondolatait, ezért én gyorsabb voltam...Elkaptam a torkát és felemeltem.

-Soha ne szegülj ellen a királynőd parancsának...-Sziszegtem, majd a falhoz vágva megvártam amíg Derek és Adam széttépik...Livia oda lépett mellém...

-Elégetjük mi, Alina Királynő!-Mondta, majd meghajolt, én meg kimentem a nagy kő ajtó ami súlyosan csapódott mögöttem össze...